Dohnányi Ernõ családi levelei

Az OSZK Zeneműtára 20. századi nagy szerzői hagyatékainak egyik legjelentősebbike Dohnányi Ernőé (1877–1960), mely az 1944 novemberében külföldre távozott komponista akaratából került a könyvtárba. A gazdag gyűjteményben többek között 55 mű szerzői autográfja, közel 80 saját kompozíció első kiadása, többféle kiadásváltozata tanulmányozható. Az életmű tanulmányozói számára a kottakéziratok mellett rendkívül értékes a hagyatékban őrzött mintegy 1300 levél, melyek közül jelen kötet a zeneszerző családi vonatkozású leveleit tartalmazza.
A kötetbe válogatott levelek a művész szüleinek, Dohnányi Frigyesnek és Szlabey Ottiliának, illetve húgának, Dohnányi Máriának íródtak, s az életút két nagy korszakát tárják az olvasók elé: a gyermekkortól Dohnányi 1915-ös Magyarországra történő visszatéréséig tartó éveket, valamint az 1944 őszétől kezdődő emigráció másfél évtizedét. A művész húgának pályája örömteli alakulásáról, magánéletének válságáról, s az időskorában őt ért igaztalan vádakról megnyugtatóan, bizakodóan, néha kicsit távolságtartóan és fanyar humorral fűszerezve ad hírt. Szüleinek szóló leveleiben nagyobb tárgyszerűséggel ad számot tanulmányairól, később koncertjeiről s azok fogadtatásáról, terveiről, illetve pénzügyeinek alakulásáról.