ABC rejtélyek sorozat 1-3. - A ​mint alibi, B mint betörő, C mint célpont,

ABC rejtélyek sorozat 1-3: A/B/C! Az ​A mint alibi Sue Grafton krimisorozatának első darabja. Állandó főszereplője Kinsey Millhone exzsaru, aki szereti a munkáját, és egyedül dolgozik: „- Kinsey Millhone vagyok, magándetektív Kalifornia államban. Harminckét éves, kétszeresen elvált, gyermektelen, ráadásul nő. Tegnapelőtt megöltem valakit, és teljesen belebetegedtem. Különben rendes ember vagyok, barátaim is vannak. A lakásom nem nagy, de én szeretek kicsi és zsúfolt helyeken élni. Életem nagy részét lakókocsikban töltöttem, ám ezek mára túl csicsássá váltak az én ízlésemhez képest, úgyhogy most egy "legénylakásnak” is nevezhető garzont bérelek. Kutyát, macskát, egyéb díszállatot nem tartok. Szobanövényeket se. Azért nem, mert sokat utazom, és nem szeretek a sorsára hagyni senkit és semmit. A foglalkozásommal járó veszélyes helyzetektől eltekintve mostanáig hétköznapi, eseménytelen és normális életet éltem. Az emberölés egyáltalán nem illik a világról alkotott képembe, ki vagyok ütve tőle teljesen. A rendőrségen annak rendje és módja szerint megtettem a vallomásomat, amit azután gondosan átolvastam, és laponként aláírtam. Dokumentáltam az esetet az irattár számára is. Mindkét akta tárgyilagos, a szakkifejezések precízek, valami mintha mégis hiányozna belőle… Kinsey Millhone abszolút profi, magányos, tisztafejű, szentimentalizmustól mentes." A B mint betörő Sue Grafton krimisorozatának második darabja. Állandó főszereplője Kinsey Millhone exzsaru, aki szereti a munkáját, és egyedül dolgozik. „Átmentem Tillie-hez, és megkérdeztem, van-e fényképe Elaineről. Tillie bement a belső szobába, és párperc múlva egy polaroid képpel jött vissza. – Tavaly ősszel készült – mondta. – Ez itt balra Elaine. – És a másik? – A szomszédunk, Marty Grice. Rettenetes, hogy vele mi történt! Meggyilkolták… Istenem, már hat hónapja! Borzasztó… – Hogy történt? – Azt mondják, megzavart egy betörőt. Azonnal végzett vele. – Szörnyű! Megtarthatom a képet? – Persze, tessék. Újra megnéztem. Végigfutott a hátamon a hideg. Nem is olyan régen még milyen derűsen mosolygott mindkettő! Most pedig az egyik halott, a másik meg eltűnt. Gyanúsnak találtam ezt az egybeesést… Utólag, persze, az ember legszívesebben fenéken billentené magát: hogyhogy ezeket akkor nem vettem észre! Legalábbis ezt tenné a magamfajta "ha én ezt akkor tudom” típusú magánnyomozó… A ​C mint célpont Sue Grafton krimisorozatának harmadik darabja. Állandó főszereplője Kinsey Millhone, exzsaru, aki szereti a munkáját, és egyedül dolgozik. Fiatal volt – alig több húszévesnél –, és valaha jóképű srác lehetett. De most sebhelyek borították testét, arca eltorzult. Kinseyt szomorúvá tette a látványa – és kíváncsivá. Sejtette, hogy komoly fájdalmai vannak. De három héten át, amíg figyelte, ahogyan szinte vért izzadva, kemény gyakorlatokkal gyötri magát a helyi edzőteremben, egyszer sem szólalt meg. Aztán egy hétfő délelőtt, amikor senki más nem volt az edzőteremben, Bobby Callahan odament hozzá. Nem volt könnyű hitelt adni sztorijának: gyilkos szándékkal hátulról nekihajtottak egy elhagyott vidéki úton, a kocsija a több mint 100 méter mély szakadékba zuhant, a Porsche ócskavas lett, a legjobb barátja meghalt. Az orvosoknak többé-kevésbé sikerült összefoltozniuk Bobby testét. Anyja pénze megtette a hatását. De az agyát nem tudták helyreállítani, a baleset óta súlyos emlékezetkiesésben szenved. Tudta, hogy valaki meg akarta ölni, de azt nem tudta, hogy miért. Tudta, hogy birtokában van valaminek, ami veszélyessé teszi őt a gyilkos szemében, de nem tudta, mi az. És érezte, hogy azóta is a nyomában vannak, hogy azonnal lecsaphassanak rá, amint visszanyeri emlékezetét. Járt a rendőrségen, de a zsaruk lerázták. A családja szerint nincs ki a négy kereke. De Bobby félt, rettenetesen félt. És fel akarta fogadni Kinseyt. A története nem volt valami meggyőző, de a fiatal, bátor és sebzett fiúnak nem lehetett ellenállni. Kinsey elvállalta az ügyet. És három nappal később Bobby Callahan halott volt. Kinsey Millhone sosem szegett meg egyetlen megállapodást sem. Azzal bízták meg, hogy megakadályozzon egy gyilkosságot. Most az a dolga, hogy megtalálja a gyilkost. Alvin ​Lomardo néven mutatkozott be, és nagyon határozott feladattal bízta meg Kinseyt: keressen meg egy fiút, aki valamikor nagy szolgálatot tett neki, s adjon át egy huszonötezer dolláros csekket. Kinsey csak később jött rá – amikor kiderült, hogy az előlegről adott csekkje fedezetlen volt –, hogy az igazi neve Daggett. John Daggett. Volt fegyenc. Megrögzött hazudozó. Súlyos alkoholista. És halott. A zsaruk szerint baleset történt: vízbe fulladt. Kinsey ebben nem volt olyan biztos. Egy halott ember életének romjai között botladozva Kinsey hamar felismeri, hogy Daggettnek rengeteg ellensége volt. A lánya, akit gyerekkorában az alkoholista apa örökösen becsapott, és a felesége, aki az elviselhetetlen házasságból a vallási őrületbe menekült. Aztán ott van egy nő, aki azt hitte, ő volt Daggett felesége, ráadásul a szeme alatti zúzódások is ezt bizonyítják, de szemben találja magát a törvényes feleséggel. Néhány drogdíler keresi a 25 OOO dollárját. S nem utolsó sorban annak az öt embernek a családja, akik Daggett részegen okozott autóbalesete miatt haltak meg. Az ügyész szerint halált okozó közúti veszélyeztetés a vád, amelyért két évre lecsukták. A családok szerint gyilkosság történt, s jó okuk volt Daggett halálát kívánni. Bár Millhone kisasszony e legújabb nyomozása is jártasságáról, elmésségéről és fortélyosságáról tesz tanúbizonyságot, felszínre hoz bizonyos rejtegetni szánt igazságot. Mint maga Kinsey fogalmaz: „az emberi léleknek olykor olyan súlyos adóssága van, amelyet csak az életével egyenlíthet ki az ember”. Ugyanakkor az elsők között ismeri el, hogy a gyilkosság társadalmilag nem elfogadható megoldása az ilyen helyzeteknek.