Tavasztól télig

"Dalmát kalózok leszármazottai vagyunk, akiknek az Adriai tenger egyik szigetén van a temetőhelyük" - mesélte az írónő, amikor a családja szóba került. Fiatal lányként már írásai jelentek meg a pécsi lapokban, Dalmata álnév alatt. A Tavasztól télig című regény egy tízéves kislány naplója, aki kishivatalnoki sorba süllyedt, elszegényedő családja történetének és saját életének egy szeletét írja le áprilistól a következő év februárjáig. "Csak egyet nem értek, hogy érdemes-e ezért a sok kellemetlenségért élni?" - kérdezi a tízéves Marika a regényben. Bolemant Lilla

A Tavasztól télig című regényben a narrátor az igazságra vonatkozó kérdésein keresztül teremti meg az egységet. A regény végén elhangzó anyai tanács már a jövőre vonatkozik, egy olyan világra, ahol a női szempontú értékrendnek az igazság szerez érvényt: "Azért csak légy jó! Csak az ér valamit a világon! A rosszak és kíméletlenek gyűlöletesek, és megérdemelnék, hogy elpusztuljanak! Mert mi is lenne a világból, ha nem lennének jó emberek is? A jó emberek hozzák rendbe, amit a rosszak elrontottak." Bárczi Zsófia