Fehérlábú cigányok

A szerző nagyapja, Gyula élettörténetét dolgozza fel, aki 1948-ban, a csehszlovákiai áttelepítéskor érkezik családjával, a Baranya megyei Szentlászlóra, ahol az ott élő, főként sváb nemzetiségű lakók, "fehérlábú cigányoknak" illetve "semagyarnak" nevezik őket. Rengeteg hányattatás után elérkezünk 1956-hoz, amikor, az addigra már főként magyarok lakta településen, Gyulát polgármesterré választják, aki a forradalom bukása után börtönbe kerül. Nejét az oroszok lelövik, három kiskorú gyermekét intézetbe viszik. Amikor hat év múlva amnesztiával szabadul, gyermekei már meg sem ismerik, és szégyellik, hogy egy ellenforradalmár az apjuk.