Mindhalálig - A feladat

Jókai ​Anna regénye, A feladat – többek között – a mai nők pszichikai és társadalmi lehetőségeiről és korlátairól beszél, a bonyolult, sokszor ellentmondásos helyzetet mérlegeli.

"Az ember, így a nőnek született ember önmegvalósítása is attól függ, milyen mélységben képes a személyiség megismerni önmagát, s hogy képes-e valóságos értékei alapján megválasztani egyre súlyosbodó feladatát a világban – mondja az író. – Nem hiszek a csodanőkben, a látványos nyilatkozatokban. A küzdelemben, a küzdelem értelmében hiszek, s általánosított tapasztalataim a terhek és célok rangsorolására intenek. Minden asszonynak szabadon és tudatosan kell döntenie életének fő működési területéről, s reális képességei birtokában vállalnia életprogramját – egyúttal tudomásul vennie, hogy ami az egyik oldalon feltűnő többlet, az a másik oldalon hiányként jelentkezhet; ez a hiány természetes, s kinek-kinek alkata, szerencséje, ereje szerint csökkenthető. Szüntelen egyensúly-teremtési kísérlet között telik el az élet, tévedések és zsákutcák között telik el az élet, tévedések és zsákutcák között keresik hősnőim a testükre szabott igazukat, viszonylagos nyugalmukat. A csaták a szerelmi szenvedély, a családi kötöttség, az elhivatottság, a munkasiker vagy éppen a nemi kiszolgáltatottság színterén folynak. S közben – velük szenved, keres a férfi is. Mert a világban együtt élünk, s a megoldatlan gondok, lelki rejtvények közösen nyomorítanak nőt és férfit: együtt kikínlódott kincs lehet csak az egyéni szabadság, mint ahogy együtt csináltunk a védelmező fészekből szárnytépő kalitkát.

A Mindhalálig c. regény főhőse író; két mű születése közötti keserves, kényszerű szünetben, a belső üresség kínzó állapotában vizsgálja életét, a szeszélyes múlt képeiben keresi a kialakult jelent. Csupa kérdés az élete. Törvényszerű-e az alkotó magányossága, a szerelmi csömör, a társak irigysége? Ki és mi az oka magányosságának? Mi a tehetség természete? Joga van-e az alkotásért megnyomorítani szűkebb környezetét? Az író felesége orvos: ő a gyakorlati igazságra szavaz. Harc folyik kettejük között, két szemlélet, két életfölfogás harca. Mégis összetartoznak, alig van életük egymás nélkül. Az író már-már föladja önmagával, írói sorsával, a társadalommal vívott küzdelmét… aztán mégis, mégis folytatja – mindhalálig.