Amikor az író olvas

Ebben a könyvben kizárólag alkalmi írások találhatók. Ráadásul, az itt sorakozó szövegeim talán azoknál is alkalmibbak, ugyanis kivétel nélkül felkérésre születtek - előadásnak, kötetbemutatónak, születésnapi köszöntőnek, körkérdésékre adott válaszoknak, emléktábla-avatónak stb. S egy kivételével az elmúlt tíz-tizenegy évben. Ráadásul mind egy viszonylag jól behatárolható, szűk körben mozognak: kizárólag szlovákiai magyar írókról és műveikről, s egy-egy esetben szlovákiai magyar (kisebbségi?) - tehát" emberi - helyzetekről szólnak. Miért is ne? Hiszen amikor az ember - ha író is, szerkesztő is, s ha adott anyagot is - olvas, nem úgy olvas. Hanem egyszerűen csak olvas. És legfőképpen: mások által, illetve másokban (mindenkiben) - magát. Ez utóbbira pedig - így, úgy - mindig adódik alkalom. A többi - lényegtelen. A lényeg egy: mit hoz(hat)unk ki belőle magunknak. Tehát - talán - másoknak (is). A József Attila-díjas Tóth László (1949) legutóbbi tanulmány és esszéköteteiből: Lapszél (2005); Egy öngyűjtő feljegyzései... (2009); A szövegember (2014); Határsértések (2015).