A pillanat öregkora

"A pillanat végül nő képében jön.
Retiküljébe nyúl, elővesz egy fotót.
„Azt ábrázolja, hogy nem vagy rajta. Érted?”
Vörös sivatagi táj, hegyek ékágéja.
Út nincs, minden hely utakból szőtt.
Nézem, a reményfal szétnyílik,
sirokkó üvölt, homokszemcsék
karcolják arcomat. „Értem. Már nem lehetnék
bárhol.” És a megértésben, a gyíktüskés,
árnyékszín bokrok közt már emeli fejét
egy illattalan, fekete virág."