Lélektükör

Mindig szerettem a verseket - vallja a szerző. - Megvigasztaltak, megnyugtattak és elvarázsoltak. Elbűvölt az a sok érzés, a tájak, képek, amelyeket bemutatott nekem a költők tintája-pennája. A vers egy olyan menedék számomra, ami lerombolhatatlan. Az a világ, amiben élünk, éppen elég kínt és iróniát hordoz magában, keserves bánatot, félelmet, szenvedést. Megpróbáltam én is visszaadni az érzéseimet ezeken a sorokon keresztül. E könyv áldozat a tiszta lélek oltárán. Ami megmarad nekünk, az a lelkünk. Az, hogy hogyan élünk, ettől függ.