Véletlenül nem jártam itt

Szkárosi Endre költészete a költői nyelv kiterjesztésének olyan gyakorlatát valósítja meg, amely a vizualitást, a performatív gesztusokat a nyelv természetéből és kifejezőerejéből következő szerves lehetőségként, létező struktúraként fogja fel. Az életmű legjavából válogatott sorversek kiegészülnek korábban meg nem jelent és újabb szövegekkel is. A kötet kompozíciója az életmű változatosságának, szétágazó és önmagát mindig megtermékenyítő jellegének megmutatására törekszik.