Igaz-e Gyuri? TRÉFÁS ELBESZÉLÉSEK, ANEKDOTÁK, VERSEK

„Öt éve már, hogy munkásságáról faggattam az örökifjú kerámikus mestert, néprajzi írót, költőt, István Lajost. Most ismét a vendége vagyok, vele beszélgetek. Hisz azóta is átlépett néhány lépcsőfokot. Öt évvel magasabban áll az idő meredek várfalán. S bár idős korban nehezebb az effajta „kapaszkodás" - úgy látszik - őt nem nagyon viselte meg. Ma is régi humora könyököl ajka tornácán, amint figyelem üzemelő, kis „pipagyárát". Mert István Lajos ma is két dolog pántjával tartja össze élete dongáit: ír és nyomtat. Mikor melyikhez van kedve." Pólus 2005 november 10 Régi humora! Igen. 2005-ben még hitelesek voltak ezek a szavak. Akkor még ott szorgoskodott mellette felesége, Lina néni. Sajnos ma, amikor ezeket a szavakat papírra vetem, már nincs vele (velünk) a kedves asszony. Így sincs magára. Szerető gyermekei: Margit, Lajos, Karolina mindent elkövetnek azért, hogy a magány ne emeljen magas falakat köréje. Aztán még mindig ott van az írás. Ezt senki, semmi nem veheti el tőle. Ma is fogalmaz, rendszerez. Mindennek pontos helye van könyvtára polcain. Minden megjelent írásához van pár eligazító szava.