Jönnek a házak

Sütő Csaba András legújabb verseskötete természeti és épített, személyes és közösségi terek viszonyait tematizálja, központi fogalommá emelve ezekben a relációkban a házat. A terek felépítettsége, kidolgozottsága behatárolja és kijelöli a gondolkodás, a mindennapi létezés lehetséges irányait. A kötetben a ház felépítése, a ház elfoglalása, birtokbavétele, a be- és kilépések sorozata, a tendenciózus, ismétlődő metódusok kerülnek kölcsönviszonyba egyes történések poé­tikus-narratív egymásba játszatásával, az időrétegek egymásra és egymásba vetíthetőségével. A mesterséges építmények kialakítása, a privát és közösségi terek formálása a kötet másik alapvető irányvonala. Sütő Csaba András a környezet átalakulásának lokális tapasztalatán keresztül keres választ a sokunkat foglalkoztató kérdésre: progresszió-e a progresszió? A természetesen formálódó és a mesterségesen formált tér kölcsönhatása mellett két világszemlélet, világtapasztalat konfrontálódik a verseiben, amit nem lehet pusztán a generációk közötti különbségként felírni. Az egymásmellettiségre folyamatként reflektál, nem tudja és nem is akarja megkerülni annak humánumot érintő aspektusait. A jönnek a házak egy talán triviális, de épp ezért alapvető fontosságú jelenség- és tünetegyüttes újragondolása a költészet eszköztárával.