Tilalmak kertje (Válogatott versek - Batta Eszter rajzaival) - Saját képpel
- 154 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Antikvár Könyvkínáló
- Saját képekkel (állapotfotó). Szinte kinyitatlan, jó állapotú példány. Könyvízelítő: "Belelapozás".
Ismertető: Radnai István (1939. november 6. –) költő, novellista.
Élete több irodalmi alkotóperiódusra osztható. 1972 és 1975 között mintegy 50 verset, illetve prózai művet publikált irodalmi folyóiratokban és hetilapokban. 2008 óta, új, legeredményesebb alkotóperiódusában számos folyóiratban jelennek meg írásai. Többek között az Alföld, a Jelenkor, az Életünk, majd a Hitel, a Tiszatáj, a Napút, az Agria, Partium, a Palócföld és még számos belföldi és határon kívüli folyóirat közölte verseit és novelláit. Egy regényen dolgozik.
Eddig 11 kötete jelent meg, megjelenésüket több alapítvány támogatta.
A MAGYAR KULTÚRÁÉRT KITÜNTETÉS birtokosa. Számos pályázaton eredményesen, illetve díjazottként szerepelt.
Tagja a Magyar Írószövetségnek és számos hazai és határon túli irodalmi társaságnak.- További ismertető: "Belelapozás".
--------------------- Radnai István Jólfésült vers tilalmak kertjét örököltem liliom illatát lengeti a szoknya füveket tépek két marokra eszembe jut szekéren ültem sarjúval megrakva magasan a tehénfogat mélyen ballagott lóbázó lábam alatt maradok gyerek görcsöl a hasam kérges fák melle piros arcú körte egy mosoly a befont varkocsú lány átosont az utcán szúrós a szikkadt sarjú akkor még ostorral kergettem futottam utána felcsapott a szoknya izmos lába látszott kifordult a korca kívántam ami tiltott bár felettem az ég zivatarnyi törvényt ült akkor még langyos volt a zápor blúza sejlett megáztunk párszor ma letépné a legény aki megvénült s a lány talán már ránca sincsen kevéssel idősebb volt ezért kitelt hullatják lombjukat az évek iker halálomra készülök bilincsben képzeletben a széna illatú rét a boldog temetőkertig terjed fejfát keressek vagy keresztet hallgassam ott a tücskök neszét ez kimaradt tilalomfa sorvad a temetőben rábutul a sírra neve kikopott korhadt fára írva a szellő szoknya illatát hordja pedig csak a nyár virága játszik a sövény éled lepergett a zápor jófiú voltam bánom százszor ölében hiába nyílna már a jázmin Válogatott kötetem nyitóverse!
