Csöpögő csap

Ars poetica


összeálló szövegekbe vések
az elnyelt hangokat félve
a szóközökbe rejtem
útszéli romokból szobrot faragok
s tintám görcsösen szivárog
nem járok festett fehér vonalon
inkább kátyús utcákon botladozva
lassan félbevágott kötőjelként
a kismutató lapján az elfutó éveket
körbeutazom néma rugó-testem
a szilárd erőtérben a fecsegő zsivajban
néha kattogok nem ismerem
pókhálós titok-lényegét nem értem
de sikátorok sarkok repedt kövein
bőrömre égett rajzok terelnek
sírfeliratként görnyedve cipelem

életem váza szó és szerelem