Az az íz - Dedikált

„Felnőtt az, aki elmegy” Emlékek és maradványok: ennyi volnánk? A verseskötet orvul csupa „nagy dolog” körül lépeget, melyek legjelentősebbje a szerelem. Nádasdy költeményeinek könnyű-nehéz tánca az érzelmekről – azok időbeliségéről leginkább – nem hivalkodó rumba, inkább valami közép-européer iróniát sejtető, levegős salsa. Az emlékszíneket és -illatokat könyörtelenül (mert markánsan) eleveníti meg, mediterrán napsütésben vibrálnak az alkalmak és a tárgyak. A Nádasdy-versskiccek kirabolják az időt, majd tovább engedik, hogy könnyű szívvel hagyjanak mindent és mindenkit elenyészni. Ez fájdalmas, de jó nekünk.