Lombkorona - Dedikált

Lászki Erzsébet verses vallomása, mely hűen tükrözi a kötetben hat ciklusban szerkesztett új verseit: a hétköznapokról, a családról, barátokról, pályatársakról, a mindenségről, a természetről és a ballagó időről:

Minden nap

Rácsodálkozom, mint gyermek a világra.
Nekem minden nap a születésnapom.
Olyan, mintha minden, minden énrám várna,
én lennék ajándék, pedig én kapom.
Újabb és újabb napok jönnek egyre csak.
Szebb, jobb a világ általam is, tudom.
Virágzó barackfa ága megsimogat,
vállamra száll madár, ő a kishúgom.
Újra virít kedvemért a lilaakác,
édes illatára tárom ablakom.
Aranylomb pördül, indulnak napok, a tánc
ünnepi tortámat jó megosztanom.
Este megáldom a következő reggelt,
s reggel megköszönöm a Napnak, hogy felkelt.