Mindig - Versek 1968 - 2012

"Kulcsár Ferenc par exelance költő: akkor is költő lenne, ha soha egy sor verset sem írt volna le. Az a költő ő, aki egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, aki a nyelv titkával él, s a nyelve az emberi lét metafizikájával" - írja róla egyik méltatója, Tőzsér Árpád.
Az 1991-ben Madách Imre-díjjal kitüntetett költő új versei, ha lehet, még inkább elmozdulást jelentenek a szellem és a lélek transzcendens birodalma felé, ahol a "képzelet drámája" a sajátosan emberi küldetést: a létteljességgel, az oszthatatlan egységgel való azonosulást kívánja megvalósítani. Mert valójában MINDIG erről van szó: olyan ismerésről és szeretésről, mely az emberi méltóságon, érettségen és nagylelkűségen keresztül elvezet a végső szabadságba. Ez pedig nem lehet egyéb, mint az ember hazatalálása: az ezerszínű igazság megélése és az egyetemes jó végtelen gazdagságában való részesedés.