Csalódott Szereplők

Domján Gábor (Kislőd, 1952) több mint három évtizede ír verset és prózát. A Móra Kiadó Madárúton című antológiájában tűnt fel 1979-ben, majd a Kortársban, a Mozgó Világban, a szombathelyi Életünkben, az Élet és Irodalomban bukkantak fel versei.
Tőzsér Árpád, a neves felvidéki magyar költő írta költészetéről:
„Érett versnyelv, a kopár textúrából, a kiszámíthatatlan mondattanból következő életérzés a tompa szomorúság, csendes reménytelenség. Szuverén líra, fanyar lírai szociológia.”
Ez a „fanyar lírai szociológia” Domján Gábor költészetének legfőbb sajátossága, mert általában élményekről ír, emberi kapcsolatokról, munkáról, álmokról, s az álmok torz, nyomorúságos megvalósulásairól. Első kötetének verseiben felfedezhetünk egy összetett érzelemvilágot, a hol fanyar, hol derűs bölcsességet s a szüntelen törekvést: megérteni önmagam, a másikat, a világot.