Ma könnyebb. Holnap messzebb

Dobai Péter új verseinek gyűjteménye ez a kötet. A képsík mélysége, a nyelvi lelemény révén megnő, a nyelv a felület mögé lát, s a konkrétság meg az absztrakció játéka révén virtuálisan hangzó élménnyé változik az, ami addig tiszta látvány volt. Metafizikus mélységei és magaslatai vannak Dobai Péter új verseinek: amikor „érzés, gondolat emlék / együtt és egyszerre tombol a tékozló tudatban”, a „hideg terek / fagyott falainak négyszögében”, a „bűnné vált beszéd” jeges vacogásában, a kiürült világban, ahol visszanéznek a halott tárgyak, a láthatón túlit keresi a költő, az idő őrjöngő áradásában az állandót, ha nem is reméli, várja a szívhez közelítő csodát.