Hullám

E kötet drámái arra utalnak, hogy írójuk - a pillanat impresszióinak engedve - mindig akkor jut a dráma(író)i vétség közelébe, amikor valami olyasmi foglalkoztatja, ami - anyagként - a színpadra kívánkozik. Legyen szó bár egy halálos látomással fűszerezett családi/művészeti háromszög/négyszög konfliktusról (A révész satuja), egy javítóintézet ordítóan sivár életének ordító kilátástalanságokkal és tragédiákkal elkevert hétköznapjairól (Stranger in the Night), egy újságírónő - szintén családi konfliktusokkal terhelt - küzdelmes karriertörténetéről, a felemelkedésével együtt járó bukásáról (Fanyar ódium), egy isten háta mögött magára hagyott öregasszony küzdelméről a magánnyal, a szeretethiánnyal és a technikával (Csörte), illetve (dokumentumdráma formában) egy kisebbség halálos küzdelméről a megmaradásáért és a túlélésért a titói partizánvilág fasizmust meghazudtoló kegyetlen és részeg tombolásában (Vörös). Mi tartja össze ezeket a témában nagyon is szétágazódó darabokat? A szerző hihetetlenül pontos, valószerűtlenül lecsupaszított dialógustechnikája, a nyelvhasználat eufemizmust nem ismerő bátorsága, a megszólalások (a megszólaltatások) hitelessége, illetve a biztos eszközkezelés, melyhez nem kis mértékben járulhatott hozzá, hogy Brestyánszky B. R. évtizedek óta a Szabadkai Népszínház dramaturgja.
Zalán Tibor