A nagy nő

Részlet a könyvből:
Az udvarház a város végihez volt ragasztva. Fekete gerendázatú híd kötötte az udvarházat a földi világhoz, meg e világnak abbeli véleményéhez, hogy a hídon túl adnak is, nem is a hívságos dolgokra. A patakkal meg a híddal bízvást többet törődhettek volna. A széllel bélelt rácsos ajtó hörögve sipított, mikor benyitották. Nyöszörgésére irtózatos kutyakomédia kerekedett, acsarkodó, borzas fenevadak nőttek ki a föld alól és úgy ugrottak neki a jövevényeknek, hogy az a pokol fenekére kívánkozott előlük. Mikor a kutyák kedvük szerint kificánkolták magukat és mikor az idegen szájaszélét fehér hab verte ki kínjában, akkor egy terjedelmes, alaktalan folt jelent meg a veranda messzi távolában. Harsogó hangja végigsuhintott az udvaron, belehasított a dühödt kutyák véknyába, hogy mentem eloldalogtak, mintha szíj ostorral csippentettek volna a fülük tövébe.
- Kit keres? - rikoltott az Ána nevezetű gazdasszony. - Az Ánáknak ama fajtájából való volt, akiket a férj hoz magával hozományul az új családba. Ezek az Ánák hasonlatosak a tömlőhöz, összecsappantak, pici helyre meghúzódok, amíg a csomagban vannak, de ahogy levegőhöz jutnak, elkezdenek nőni, kidagadnak a konyhából, szűk lesz nekik a ház, az udvar és a hetedik határt is beárnyékolja a pocakjuk.