Tűnődés ETŰDÖK A LÉLEK HANGSZERÉRE

ELŐSZÓ
Visszaigazolt az élet, hogy nehéz benne felnőttként már a gyermeki rácsodálkozás. Gyufásdobozban éljük mindennapjainkat. Elalszunk és felkelünk benne, nyomjuk vele a sebességhatárt, dobozról dobozra költözünk elképzeléseinkkel. Dolgozunk, eszünk, szeretkezünk, tanulunk, majd meghalunk egy véglegesben. Fúrtam egy lyukat a saját dobozom oldalára, ha már így belezárt a világ, hogy énekeljek nektek. Úgy hiszem, hogy ezek a sorok éppen megfelelőek lesznek arra, hogy lezárjak kérdéses dolgokat az életemben, amikre talán életem végéig kereshetném a választ. Ezen túl már nem teszem. Szükségem van egy pillanatra, amiben megállok, és nem feltételezek már semmit sem. Ez az a pillanat, amire egyszer mindenkinek szüksége lehet. Láttam gazdagságot, éhséget, és vergődést olyan homokban, mely színtelen, testen nem ejt sebet, de mégis nagyon fáj. Ez vagy te, ez a család, ez a társadalom, ezek az ideák, és az együttélési gyakorlatok. Mi vagyunk sértődöttségünk és bántalmaink minden oka. Éva én voltam, mégis ráfogom minden kínomat, hiszen hogyan lehetnék én ártatlanabb, ha ő bűnös volt? A kérdőjelek a mondatok végén ezért kellenek, hogy a dolgunk szüntelen a válaszkeresés legyen. Itt tartunk velük. Válságban vannak a kapcsolatok, az életterek, mindegy is milyen sarokba ülve várunk egy megmentő csodát. Átálmodjuk magunkat egy szebb holnapra, mert a ma szerintünk befektetés, mégis mogorván nézünk egymás szemébe, bántjuk magunkat és társainkat. Megfordultam. Tartom a hátamat, vesszőzőn meg érte, aki csak akar. Ettől félünk mi a hétköznapokban, hogy sebes gerinccel fekszünk majd le. Sajnáltam magam, hisz az nem nehéz dolog, tartottam a napjaim feltételeitől az életben maradáshoz. Ez volt a baj. Elengedem ezt a sok őrült ragaszkodást, az életképekhez, a tárgyakhoz, a kapcsolatokhoz, hogy vigyen magához közelebb, a létjogosultságom, hogy szeretek. Egyszerű dolgokból alkotni egyszerűbbet. Ez lényeges dolog. Az olvasóra bízom gondolataimat, érzelmeimet és remélem, alkot belőlük magának még egyszerűbbet! Vissza
TARTALOM
Előszó 3
Egy perc 4
Mi szeretnél lenni, ha nem ember? 6
A fekete lap 8
A napok végzetszerűsége 14
Magyar szöszök 16
Hogy egyek legyünk! 18
Örömfesztivál 22
A bőrünk illata 29
Lila lelkű lény 32
Visszhangzó levegővételeim közötti fotós 34
Végre vége 38
Nonfiguratív szerelem 40
Részeges jávorszarvas 43
Terméketlen ananász 46
Pókháló 50
Homokteve 52
Abszurd Baba 54
Isten lelke és a horogkereszt 61
Valódibb világ 63
Elromlott vezérlés 66
Törékeny csontok hangja 70
Élet - vezetés 74
Másnap 76
Harmadik szem 80
Lélektemetés 84
Rabszolgaság 87
Viaszgaléria 90
Beszélgetés öreg önmagammal 93
Az igazi lehetőség 96