Ébrenálmok

Nagyszerű dolog, amikor észrevesszük, hogy birtokában vagyunk valami olyannak, amiről eddig sejtelmünk sem volt. Amikor egyszer csak a saját világunk gazdagodik valami új által, amikor észrevesszük, hogy megszínesedett az életünk pusztán attól is, hogy másképp nézünk a világra, mint addig tettük. Németh Pákolicz Tamásnak egy íráskurzus nyitotta fel a szemét arra az egyszerűnek hangzó szabályra, hogy ha ki akarunk fejezni valamit, ahhoz előbb be kell engednünk a világot magunkba: figyelni, hallgatózni és nézelődni kell.- A megfelelő szavak és a forma megtalálása aztán már tanulható, de a legelső lépés: a figyelem kiterjesztése igazi hétköznapi varázslás, amire valamennyien képesek vagyunk.
Ez a kötet erre a bizonyíték, hiszen egy szép csokrot nyújt át, amiben a mindennapi élet jelentéktelennek ítélt eseményeit az irodalom varázsereje egyszerre kincsekké változtatja. Elkapott pillanatokból, elcsípett szavakból keletkeztek ezek az irodalmi látomások, változatos stíluskísérletek, szellemes szójátékok, melyeket olvasva tanúi leszünk egy egyéni hangkeresésnek. A vallomásoknak is beillő írásokat böngészve mintha egy izgalmas kísérletnek lennénk figyelői: annak, hogy hogyan zabolázza meg az író lelkét az irodalom, hogy hogyan tudja a kis dolgokat is jelentékennyé tenni.
Akár magunk is követhetjük a megadott feladatokat, amiket teljesítve lépésről-lépésre, a szemünk előtt nyílik ki a szerző, és mozog egyre otthonosabban új világában Eközben rátalál olyan extravagáns új műfajokra is, mint a versnovella (Toszkán töredék) vagy az önvers-elemzés (Szerelmedelemzés). Kellemesen olvasható, magvas és szórakoztató írások ezek az "ébrenálmok", melyek minket, olvasókat is szinte hívnak, hogy kísérletezzünk, használjuk szavainkat arra, amire igazán valók: a gyönyörködtetésre.
Kiss Eszter, 2018