Hullámok után a tó sima tükre

Van, aminek örökre homályban kell maradnia, és ez így a jó. Talán a legfontosabb dolgok maradnak homályban.
Hiába készítettek volna azon a napon kötetnyi interjút Hölderlinnel, akkor sem tudnánk pontosabban, vajon mire gondolt 1843 júniusának egyik szeles reggelén, amikor kávét iszogatva toronyszobájának ablakából utoljára fürkészte a hullámokat.
Van, amit nem lehet elmondani - sem versben, sem prózában. Danyi Zoltán kötete mégis beszél és gondolkodtat. Írónk köztünk van. Vajon ez a kötet rólunk szól? Értünk van?
Ha elolvassuk, érezzük. Tudni fogjuk.