Angyal Bandi illemtana

Bajor-hangütésben ​kérjük az Olvasó figyelmét: klasszikus az az író, akinek a műveit anélkül adják ki, hogy beadta volna, íme hát a nagy transzszilván szatirikusnak egy újabb beadatlan remeklése, amely alkotójának halála után önerejéből, klasszikus maradandósága révén jelenik meg. Bajor Andor tizenöt éve hagyott el minket, alig egy évvel a román rendszerváltás után. Mikor o is úgy vélte-remélte, hogy a felettünk uralkodó szellemnek egyiptomi sötétsége után megérkeztünk az ígéret földjére; szájkosaras évtizedek után a sajtószabadság kánaáni világába.
Csodáltuk rendkívüli műveltségét, könnyed, otthonias eligazodását a történelem és kultúrhistória bármely földrajzi pontján és minden korszakában. Félelmetes memóriával használta fegyverül a jelen idejű nyomorúságunkra világító párhuzamokat. Bosszús cenzorai lexikonok segítségével kutatták írásaiban az úgymond rejtett viperafejeket. Ilyet akkor is találtak, ha Bajor mikulásként mesélt valamit a gyerekeknek. Ama szájkosaras idők szellemi vámtisztei jól tudták, hogy a humor és szatíra mestere valósággal személyes sértésként szenvedi meg az önkény garázdaságait. Megszenvedi és följajdul, tiltakozásba kezd, káromkodós nevettetésbe.
Mindenek ellenére: Bajor Andor életműve a korszak látványos és szomorú megalkuvásai nélkül, a nagy írók szuverén szellemisége szerint alakult és teljesedett ki a nyolcvanas évek végéig.