Famunkák szakszerűen (Szabadidő- hasznosan)

ELŐSZÓ
E könyvsorozat Famunkák jó szerszámmal című első kötetének a bevezetőjében részletesen foglalkoztunk azzal a nemzetközi szinte kialakult társadalmi gazdasági környezettel, amelyben a ma emberének törvényszerűen növekszik a szabadideje, folyamatosan drágul a megélhetése, csökken a fizikai igénybevétele, ugyanakkor az idegrendszeri megterhelése pedig növekszik. Láttuk, hogy az emberek zöme keresi az egészséges kikapcsolódáshoz, a szabadidő hasznos eltöltéséhez és az egyre többe kerülő szolgáltatások kiiktatásához vezető utat.
Az egyik ilyen út a fa saját kezű megmunkálása. Ennek széles skálája kínálja a szórakozva takarékoskodást: otthonunk meghibásodott bútorainak a kijavítása, felújítása és átalakítása, a szállítás közben megsérült darabok olcsón való megvásárlása a bútoráruházakban, majd a hibák eltűntetése, fal- és mennyezetborítások, térelválasztók, galériák, az oda felvezető lépcsők, dísztárgyak, játékok, kerítések, teraszkorlátok, kerti rusztikus bútorok, madáretetők stb. készítése.
Vajon gondolt-e már arra a kedves olvasó, hogy honnan ered ez az elnevezés: barkácsolás? Az MTA értelmező szótára szerint a barkácsolás ezermesterként végzett fúrás, faragás, ill. a szórakozásul végzett különféle kisipari munka (pl. valaki ládát barkácsol). A magyar nyelv fejlődésével foglalkozók úgy vélik, hogy nagyon régen talán Barkácsnak hívhattak egy ezermestert, és utána nevezték barkácsnak azt, aki olyan dolgokhoz is értett, olyan munkákat is végzett, ami nem volt a mestersége. A magyar nyelvben még a vadászatban is használatos a barkácsolás fogalma.