Úri muri - Millenniumi Könyvtár

Készült a Millennium alkalmából. a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával Az Úri muri talán legnagyobb művészi értéke az a tragikus lég-kör, amely a jót, korszerűt és nagyot akaró Szakhmáry Zoltánt öngyilkosságba kergeti. �Sűrű, nehéz atmoszféra ez - írta a re-gényról első megjelenése idején Schöpflin Aladár -, ránehe-zedik mindenkire, kényszerít mindenkit, hogy egy bizonyos irányban, az atmoszféranyomás irányában mozogjon... nem az emberek csinálják az atmoszférát, hanem az atmoszféra ala-kítja az embereket. Aki ebbe beleszületett, annak benne kell élni, hozzá kell alakulni, mert különben elpusztul", mint Szakhmáry Zoltán, aki �megpróbálja ezt az atmoszférát meg-változtatni, vagy legalább kilépni belőle, és a végén törekvé-sében, önérzetében, szerelmében megsemmisülten omlik ösz-sze... Ilyen penetráns atmoszférát még nem rajzolt meg ma-gyar író". Schöpflin megérezte azt is, hogy ez a regény bizonyos értelemben Móricz saját helyzetének a kivetítése, azzal a kü-lönbséggel, hogy �Szakhmáry Zoltán a kunsági kisváros leve-gőjével kerül harcba, Móricz Zsigmond az egész nemzetével. Az egyik a kunsági tanyát akarja tündérkertté változtatni, a másik az országot... Az eredmény egy: sem a tanya nem akar tündérkertté változni, sem az ország, mind a kettő a maga megszokott módján akar élni".