Egy az isten

"Minden oldalról megindultak a francia csapatok a majorépületet visszafoglalni. Támadásra hívó trombiták recsegése hangzott a magaslatok fedett utain. A dobok riadót vertek. Maga a császárgárda jelent meg a csatatéren.
– Hadd jöjjenek! – szólt a parancsnok. – Tízszeres erővel is megküzdünk itten. Visszaverjük őket, míg saját csapataink utánunk érkeznek! Tüzet, fiúk!
Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag intett, s arra minden katona lábhoz eresztette a fegyvert.
– Mi ez? – szólt elbámulva a parancsnok.
Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal, s azt mondta:
– Egy az Isten!
S arra társai mind azt tették, és azt mondták:
– Egy az Isten!
– De hát mit jelent ez?
– Az Isten, aki megtiltotta az emberölést.
– De ti katonák vagytok, csatatéren álltok!
– Megálljuk helyünket, megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni, de embert ölni nem.
– De hisz akkor az ellenség öl meg benneteket.
– Azt ő teheti.
A parancsnok fenyegetőzött; sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre azt felelték neki, hogy »Egy az Isten!« Parancsolni lehet, hogy lőjenek; de csak lőporveszteség lesz; ők a levegőbe fognak lőni. »Egy az Isten!« És senki sem tett egy lövést is a közeledő ellenségre…"