A karthauzi

Eötvös regénye fontos állomása a magyar szentimentalizmus és romantika prózájának, a magyar társadalmi regény kezdete. A karthauzi még nem politikai regény: saját kétségeinek, saját bánatainak, bontakozó életfilozófiájának megfogalmazása. A kor Európájának egyik jellemző életérzését, világfájdalmát ábrázolja; ifjú hőse, Gusztáv sorsán keresztül saját nemzedékének problémáiról vall. A napló- és levélformában írt regény a francia polgári királyság díszletei közt mondja el az arisztokrata ifjú és a polgárlány Júlia szerelmét. A romantika irodalmára jellemző végletes bonyodalmak eredményeként Gusztáv megundorodva önmagától és a világtól a karthauzi szerzetesek örök némaságával bünteti magát. Az olykor nehezen követhető filozofikus betétek ellenére a vallomásos regények jellemzőire építő mű saját kora megkerülhetetlen, népszerű olvasmánya volt.