Trisztán és Izolda-Aucasin és Nicolete

FÜLSZÖVEG
Aucasin és Nicolete a középkori francia irodalom legbájosabb emléke. Keletkezése a lovagi irodalom virágkora, a XII-XIII. század fordulójára esik, szerzője mégis utánozhatatlan humorral mutatja be a nemesi származású Aucasin és a titokzatos eredetű, talált gyermek Nicolete szerelmének viszontagságait és diadalát. A mű minden bizonnyal előadásra készült. Erre utal a chantefabie, azaz énekes mese műfaji megjelölés is. Fordítója Tóth Árpád nevezte el, igen találóan széphistóriának, aki enyhe archaizálással, olykor népies fordulatokkal adja vissza az eredeti mű csillogó szépségét. A Trisztán-monda kelta eredetű. Első megmaradt változatai a XII. század elejéről valók. A ránk maradt töredékeket dolgozta fel, fűzte egységbe századunk elején Joseph Bédier, a kitűnő francia irodalomtörténész. Az ő közvetítésével jutott el az olvasókhoz Trisztán és Izolda, a társadalmi kötöttségek és az érzelmi szabadságvágy feloldhatatlanul végzetes ellentmondásaiban vergődő és belepusztuló ifjú hősök szerelmi története. Vissza
TARTALOM
Aucasin és Nicolete (Fordította: Tóth Árpád) 5
Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (Fordította: Pap Gábor) 45
Trisztán gyermekévei 47
Amaz Írországi Morholt 55
Kérőben az aranyhajú lánynál 61
A varázsital 72
Brangien élete a jobbágyok kezében 77
A magos fenyőfa 82
Frocin, a törpe 91
Szökés a kápolnából 96
A moroisi erdőben 104
Ogrin barát 113
A kalandos gázló 118
A tüzesvas-próba 125
Szól a fülemüle 131
A csudatévő csengettyű 137
Fehérkezű Izolda 140
Kaherdin 148
Lidáni Dinas 153
Bolond Trisztán 160
A halál 170
Utószó. Írta: Réz Pál 179