Carmen és Colomba

Nyugtalan kornak, nyugtalanító témáknak nyugodt írója Prosper Mérimée. Ő maga nem kevésbbé nyugtalanító jelenség. Attól függően, hogy honnan nézzük, a legkülönfélébb alakokban, illetőleg pózokban jelenik meg előttünk:
1. irodalmi hamisító,
2. történettudós, sőt, adatvadász archeológus,
3. III. Napoleon császári udvarának hivatalos irodalmi szállítója,
4. népies költő,
5. romantikus drámaíró,
6. történelmi regényíró,
7. a novella nagymestere
8. l'art pour l'art elbeszélő,
9. útleíró,
10. tudományos alkalmazású magas állami hivatalnok,
11. orosz fordító,
aki, bármenyik alakban is jelentkezik, negélyezve hangsúlyozza, hogy ő csak műkedvelő, az élet-jelenségek amatőrje, az irodalmi kifejezés dilettánsa.
De ne üljünk fel neki, Mérimée dolgában bárkinek inkább hihetünk, mint Mérimée-nek.
Az igazság egyszerűen az, hogy Prosper Mérimée a legnagyobb írók egyike. Ezer alakja, cinizmusa, nyugalma, a műkedvelés negélyezése: csak romantikus köpeny, amely érdekesebbé teszi viselőjét. Théophile Gautier vörös mellényt viselt, Baudelaire ráspoly-papírral dörzsölte le új ruháit, V. Hugo a fodorítás korában haj-őserdőt hordott, Mérimée elrejtette igazi énjét. Minden romantikusnak megvan a maga bolondériája.