Az éneklő kutya + Lady + Martin Eden

AZ ÉNEKLŐ KUTYA
Az ​amerikai író egyik népszerű és érett alkotása, egy négylábú vidám és humoros, kalandokban és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, romantikus, de valószerű története. Mihály, az ír terrier nagy kalandjai azzal kezdődnek, hogy Mihályt (A beszélő kutya hősének, Jeromosnak a fivérét) magához csalja egy szeretetre méltó, sör- és kutyabolond hajópincér. Az imádott új gazda dédelgeti, oktatja, megtanítja ötig számolni és elővarázsolja belőle éneklőkészségét is. Felejthetetlen hónapokat töltenek együtt különféle hajókon, majd San Francisco-ban, ahol „az éneklő kutya” tartja el művészetével a Pincért és barátját. Egy pénzhajhász orvos azonban nemcsak a lepratelepre hurcolja gazdájától, hanem a szabadságától is megfosztja Mihályt. Kegyetlen állatidomítók karmai közé kerül. Itt ismerik fel és váltják ki rabságából Kennanék, Jeromos gazdái. Az író a mese keretében mesteri portrékat fest a könyvben szereplő jó és hitvány emberekről, megbélyegzi a kincsre éhes filisztereket. A kötet irodalmi és szórakozási igényeket egyaránt kielégít.

LADY
A Lady (korábban, még a két világháború között A Nagy Ház asszonykája címmel jelent meg több kiadásban) Jack London legnépszerűbb, ám irodalmilag legkevésbé értékes regényei közé tartozik. A kemény, férfias tengerész- és kalandregények írója ezúttal kifejezetten „női” bestsellert alkotott. A „lady”, Paula, a kicsiny asszonyka két férfi közt hánykolódik. Az egyik, akinek immáron tizenkét éve a felsége, éppoly csodálatos, tökéletes férfiú, mint a másik, a jó barát. Paula nem tud köztük választani, ám a férfiak – akik természetesen mindketten szenvedélyesen szerelmesek Paulába – nem tudnak osztozni a hölgyön. Tisztelnék Paula döntését (titokban, elutasítás esetén mindketten az öngyilkosságot választanák), ám Paula erre képtelennek bizonyul, végül ő fordítja maga ellen a vadászfegyvert.
Csak a „füzetes” szerelmi históriák olvasói fogják e műben örömüket lelni.

MARTIN EDEN
„Az ​ebéd elején folytonosan azzal a kérdéssel küszködött: hogyan viselkedjék? Ezért nem is szólalt meg. Nem tudta, hogy ezzel a csöndes viselkedésével meghazudtolja Arturt. Ruth bátyja ugyanis előző nap azt mondta családjának: meghív ebédre egy vadembert, de ne féljenek, majd meglátják, milyen érdekes vadember. Martin Eden most semmiképpen sem tudta volna feltételezni, hogy ennek a lánynak a bátyja ilyen árulást kövessen el vele szemben, amikor épp Martinnak köszönheti, hogy ép bőrrel szabadult egy igen kellemetlen bonyodalomból. Őt e pillanatban csak a maga ügyetlensége zavarta. Minden egyéb elragadtatással töltötte el. Először tapasztalta életében, hogy az ember nem csak azért eszik, mert éhes. Eddig nem törődött vele, mit eszik. Az étel az étel, gondolta. Ennél az asztalnál azonban az étkezésnek esztétikai szerepe is volt, itt szépségigényét is kielégíthette az ember. Emellett elmemozdító hatása is volt itt az étkezésnek. Ebéd közben olyan szavakat hallott Martin, amelyeket régebben nem ismert vagy csak könyvekben olvasott. Kellemes izgalommal hallgatta, milyen magától értetődően hangzanak ezek a szavak e csodálatos család tagjainak – az Ő hozzátartozóinak – ajkáról. Valóra vált hát a könyvek sok szép ábrándja! Kevés embernek jut olyan boldogság osztályrészül, amilyenben neki most része volt: megérte, hogy álmai kiléptek a képzelet rejtekeiből és testet öltöttek. Sohasem érezte még magát ennyire az élet csúcsán. ”