Dax kisasszony

Ezen a napon, 1904 julius 25-én, születésének huszadik évfordulóján, Dax kisasszony szobaleánya kiséretében korán eltávozott hazulról, hogy gyónni menjen.
Fülledt meleg volt; alacsony felhők ülték meg a várost. A lyoni nyár, ugy látszott, hü lesz önmagához: viharban és sápkórban bőségesnek igérkezett.
- Villamoson megyünk, ugy-e, kisasszony? - javasolta a szobaleány.
- Ah, minek, hiszen nem esik!
Dax kisasszony nem szerette sem a villamosokat, sem az esőt. A villamosok gyülekezőhelyei azoknak a rosszmáju öreg hölgyeknek, akik léhaságban marasztalnak el minden fiatal leányt, akinek az a büne, hogy nem süti le szemét csökönyösen cipője orrára; az eső pedig elrutit és megszomorit mindent, mindent... mintha az élet nem volna már elég szomoru anélkül is, hogy az ég is beleártaná magát sirásával...