Múzeum-körút - Válogatás 150 év magyar festészetéből / MUSEUM - CIRCLE - A SELECTION FROM THE HUNGARIAN PAINTING OF 150 YEARS

Múzeum - Körút
KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS/VÁLOGATÁS 150 ÉV MAGYAR FESTÉSZETÉBŐL/MUSEUM - CIRCLE - A SELECTION FROM THE HUNGARIAN PAINTING OF 150 YEARS/A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉS A KOGART KÖZÖS KIÁLLÍTÁSA/JOINTLY ORGANIZED EXHIBITION OF THE HUNGARIAN NATIONAL MUSEUM AND KOGART

ELŐSZÓ
Azoknak, akik végigkísérhetik és befolyásolhatják egy kiemelkedő értékű középület megújulását, nemcsak gondokban és vitákban van részük, hanem olykor mással nem pótolható szép pillanatokban is. Különösen akkor, ha a Nemzeti Múzeumról, Közép-Európa egyik legszebb, klasszicista stílusban emelt épületéről van szó. Nagyszerű érzés végigsétálni a helyreállított teremsoron, amely visszaidézi a Pollack Mihály tervezte, 1837-18-47 között megépített tereket: hűen az eredetihez, ám a falakba rejtett elektronika révén a 21. század igényeit is kielégítve. A hitelesség kedvéért azonban tegyük hozzá: amikor 1925-1927 között Lechner Jenő irányításával átalakították az épület egyes részeit, maradandó változások is történtek. A padlástér lesüllyesztésekor nemcsak az alatta lévő termek magassága csökkent, hanem elpusztult a falakat díszítő változatos festés is! (A most birtokba vett térben a megmaradt felület kis része látható.)
Felemelő érzés, amikor egy új térben falra, vitrinbe kerülnek a távoli- és közelmúltat, vagy éppen a jelent megelevenítő műtárgyak, alkotások. Már akkor is, amikor elképzeljük: mit, mikor, hogyan szeretnénk látni, de különösen akkor, ha mindezt meg is tudjuk valósítani. Több mint 800 m2 mindennel felszerelt új tér - nagy érték. Figyelmet keltő, „nyomot hagyó" hazai és nemzetközi kiállítások befogadására nyújt lehetőséget. Ez a tér méltán vagy méltatlanul elvesztett (elvesztegetett?) ötletek után a tavasz végétől „üresen tátongott" az ország közepén, relatív vagy valós pénztelenségünk okán. Méltatlanul, de nem reménytelenül.
E sorok írója arra építve, amit a világban sok helyütt „működni" látott, már korábban kereste a kapcsolatteremtés lehetőségét a műkereskedelemmel foglalkozó galériák, a zárt világú magángyűjtemények és a Magyar Nemzeti Múzeum között: a minden szempontból korrekt együttműködést a kultúrát becsülő társadalom, s különösen a múzeumlátogató közönség érdekében. Gyanakvással kísért, tövisekkel szegélyezett útra léptünk. Szeretnénk hinni: ez a képletes út hamarosan kiszélesedik és erős alapjául szolgál majd a bizalom és a színvonal.