A Fiatal Iparművészek Stúdiójának kiállítása (Ernst Múzeum - 1984. dec. 14. - jan. 14.) - saját fotó!

Katalógus-előszó akkor jó, ha program. Származhat magától a művésztől, írhatja kritikus, író, művészettörténész vagy esztéta, jóbarát éppen úgy, mint rokonszenvező pályatárs. Századunk eseményekben és fordulatokban gazdag történetében mindre bőven akad példa, emlékezetes is, amely mintául szolgál, azaz szolgálhatna. Mert programot adni - ezúttal - lehetetlen. Ez a kiállítás nem valakinek vagy olyan valakiknek a bemutatkozása, akiket közös törekvések kötnek össze, és akik összetartozásukat együttes jelentkezésükkel egyszerre kívánják elmélyíteni és dokumentálni. Mint amikor, hogy csak egyetlen példát említsek, az ötvenes évek derekán öt, akkor még ugyancsak fiatal iparművész - Fett Jolán, Gaubek Júlia, Gorka Lívia, Juris Ibolya és Szabó Erzsébet - rendezte meg közös tárlatát a Csók Galériában, hogy az egyúttal a dogmatikus korszak merev stíluskritériumai alól felszabaduló tárgykultúra programadó tette lett. Ekként - a szép és nemes munka manifesztációjaként - üdvözölte őket katalógusuk előszavában a kortárs iparművészet legnagyobb elméleti tekintélye, Domanovszky György. Most másról van szó. A Fiatal Iparművészek Stúdiójának első nyilvános kiállításán a harmincöt éven aluli alkotókat tömörítő szervezet tagságának fele - mintegy másfélszáz művész - kér egyszerre figyelmet Több nemzedék, még több szemlélet, annál is több stílus. Meddő próbálkozás volna tehát közös platformot keresni vagy még inkább kitalálni. Éppen az ellenkezőjével kell számolnunk. A fiatalok, hogyan is lehetne másképp, idősebb pályatársaiktól tanulták a szakmát. Velük egy sorsot élnek.