Fénymás (Budapest Galéria Kiállítóháza 1986. október 17- november 17.)

„A Kettő az első haladvány és ezért az első művelet, a Kettő megkettőz, vagy ami ugyanaz, megfelez. A Kettő az első megnyilvánulás. A világ megfelezése (megkettőzése: valóságkáprázat), a Genezis szerint a világosságot elválasztotta a sötétségtől. Ettől kezdve az Egy világában két világ van, a világosság és sötétség világa. A két világ az Egyhez úgy viszonylik, mint az Egy két fele. A Kettő az első operáció, amelyben az Egy önmagát önmagával úgy állítja szembe, polarizálja, hogy önmagát megfelezve megkettőződik és önmagát megkettőzve megfeleződik. A kettő megnyilvánulásával megnyilvánul a polaritás: a szubjektum objektum, én - te, arc- tükör, kvalitás - kvantitás, hím nő, igennem, látható - láthatatlan. A Kettő problémája nem az, hogy Kettő, hanem az, hogy a Kettőből mindig kettő van, vagyis hogy van pozitív és negatív Kettő. A pozitiv (normális) Kettőt nevezi Baader dualitásnak. Ez a produktív Kettő. A pozitiv Kettővel szembenáll a negatív (abnormis) Kettő. Ez a destruktiv Kettő. A pozitív és produktív Kettő erőnövekedés. A negatív és destruktív Kettő erőcsökkenés. A produktív és pozitív Kettő az Egy megkettőződése és ez a szó (logos), világosság, értelem, fény, tudás, éberség. A destruktiv és negatív Kettő a gonosz, a sötétség, a tudatlanság, a halál