XII. Piusz pápa (századunk pápái)

XI. Piusz halála után Eugenio Pacellit választották pápává. Az új pápa a XII. Piusz (1939-1958) nevet választotta. És ez azt jelezte, hogy folytatni akarja elődeinek azon politikáját, amely ellene volt az egyházzal kapcsolatos parancsuralmi (totalitárius) beavatkozásoknak. Ezenkívül ő is célul tűzte ki a nemzetek közötti béke előmozdítását. Pápasága első hat hónapjában, amikor minden külső megnyilatkozásában a békéért könyörgött, XII. Piusz egy csendes, de sürgős diplomáciai erőfeszítésbe kezdett, éspedig a nagyhatalmak kiengesztelésébe. 1939. augusztus 24-én rádióbeszédében drámai erővel figyelmeztette a hatalmon levőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész”. A II. világháború (1939-1945) alatt helyrehozhatatlan károkat szenvedett az egyház. A hitleri erőszak a katolikus millióit sújtott, és újabb milliók kerültek a kommunista vasfüggöny mögé, ahol hitük erős megpróbáltatásoknak volt kitéve. 41 enciklikájával és mintegy ezer nyilvános szereplésével XII. Piusz egyike volt a legtöbbet tanító pápáknak. Nagy gondja volt arra, hogy a jelenkori világ eseményeiben mindig a keresztény elvek érvényesüljenek.