A jólét délibábja - essék-

Sebestyén Péter, más nevén Péterpáter vagy Sebipáter nem szokványos katolikus pap, mint ahogy nem szokványos író sem. Zavarban lennék, ha most arra kérne valaki, hogy elhívatásait sorrendbe állítsam: író lelkész, vagy pap-alkotó ő. Egy biztos, a Jóisten népének, híveinek, olvasóközönségének nevelésére teremtette, ezt bizonyítják prédikációi, recenziói, rádiós katakézisei, híveinek, sorstársainak, barátainak véleménye, közel másfél tucat könyve. Egyházi szolgálata nem nevezhető munkának, öncélú tevékenységnek, nem tartozik azon lelkipásztorok közé, akik igehirdetése beszorul a templomajtók által elhatárolt szakrális szentélybe. A világ dolgairól, mindennapjairól, az emberi esendőségről, vagy épp nagyságról, a hitről, nemzetről alkotott képét éppoly természetes módon átszövik a Jóistennel, Jézus Krisztussal kötött örök esküjének, papi hitvallásának, sajátos, székely hitvilágának törvényei, mint ahogy a keresztény és római katolikus egyház liturgiáját, ünnepeit, szakrális törvényeit, vagy épp a Szentírás tanait igyekszik hétköznapi formában, alakban, olvasatban közönsége elé tárni. Székely gondolkodásmódja írásainak, érvrendszerének egyszerűségéből is kiderül, Péterpáter nem öltöztet, nem cicomáz, nem mitikusan ír, egyszerűen, világosan gondolkodik és fogalmaz. Valószínűleg ez papi szolgálata és közéleti sikerének titka is, ugyanis a mai úgynevezett globalizált világ bonyolult hír- és üzenetdömpingjében, a konzervatív értékeket mellőző vagy elveszített – a korlátok nélküli szabadságot hirdető – eszmék, tanok korában a hétköznapi embereknek nem további kuszaságra, hanem a mindennapi életüket, lépéseiket, gondolataikat leegyszerűsítő, megvilágosító, tömör üzenetekre van szükségük.