Áthoszi Porfíriosz atya tanításai

Áthoszi Porfíriosz atya (1906-1991) neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Az áthoszi remeteségben töltött ifjúkor után az Athéni Központi Kórház és Rendelőintézet kápolnájában lelkipásztori szolgálatot teljesítő szerzetespap színes, saját maga által elbeszélt élettörténete korábban már megjelent magyar fordításban. Jelen kötet ennek folytatása: Porfíriosz atya gondolatait gyűjti egybe tematikus fejezetekben, amelyeket konkrét beszélgetésekről készült hangfelvételek és feljegyzések alapján állítottak össze. Így a tanítások között nemcsak a lelki irodalomban gyakran érintett témák kerülnek elő (pl. az imádság vagy a bűnbánat), hanem olyan, a mindennapi élet alapproblémáival foglalkozó kérdések is, mint a betegség, a házasság vagy a gyermeknevelés. Porfíriosz atya az Athénban töltött évtizedek során a hétköznapok ugyanazon társadalmi, családi és lelki problémáival szembesült, mint bármelyik világi hívő, ám ezekre egy szent életű aszkéta lelkiségével adott választ. A könyv lapjairól egy jelenkori szent szól hozzánk életről és halálról, emberi kapcsolatokról, s nem utolsósorban önmagáról. „Azt gondolom magamról, hogy ócska, rozsdás cső vagyok, amelyben éltető, kristálytiszta víz folyik, mely a Szentlélektől ered… Bár rövidesen eltávozik belőlem a lélek, az emberek mégis hozzám, nyomorulthoz jönnek. Pedig semmim sincs, amit elvihetnének. Semmim sincs, minden csak Krisztusé.”