1-2. ​Krónikák könyvének magyarázata

A Krónikák könyveinek olvasója azt gondolhatná, hogy azok a Sámuel és a Királyok könyveinek kiegészítései. Valóban ez az a jelleg, amit kezdettől fogva a zsidók adtak neki. A keresztyének éppen így jártak el a három szinoptikus evangéliummal; úgy gondolják, hogy a Márk és Lukács evangéliuma kiegészíti az Úr Jézus életét, ahogyan azt Máté elbeszélte. Valójában, a Krónikák éppen úgy, mint az Evangéliumok, teljesen új megvilágításban mutatják be Isten gondolatait. A Krónikák egy nagyon fontos szempontból tárják elénk a királyságot, ez a könyv ezeket a vonásokat szeretné megláttatni. E tárgy vonatkozásában bizonyára nem lesz felesleges egy-két előzetes megjegyzés.
Más elmélkedésekben már utaltunk a Sámuel és a Királyok könyve prófétai eredetére, és prófétai jelentésére. A Krónikák könyvének nincs hasonló jellege, noha itt - ami említésre méltó a próféták közbeavatkozását lehet látni minden alkalommal. Maguk a zsidók sem számították ezeket a prófétai könyvek közé, amelyekhez a legtöbb történeti Irat tartozik, hanem a „Szent Iratok" közé sorolták, amelyeknek legelején a Zsoltárok voltak találhatók. Minden történeti könyv, egészen a Királyok könyve végéig, a nép és a királyság történetét beszéli el nekünk, végleges hanyatlásukig. A fogsággal fejeződnek be, először Izráeléval, aztán Júdáéval, és ezen túl nem mennek. Viszont a Krónikák, valamint az Ezsdrás és Nehémiás könyve, melyek közvetlenül folytatják a történetet (vö. 2Krón 36,22-23 verseit az Ezsd 1,1-3 verseivel), sokkal tovább mennek. Egyébként, mindenhol egy késői, a babiloni fogság utáni szerkesztés jegyeit hordozzák. Ezeknek a könyveknek a különböző részeiben, viszonylag korai időpontra utaló bizonyítékokat találunk, amely inkább a Nehémiás könyve után következik. Itt tehát azt látjuk, hogy Dávid családjának nemzetségtáblázata nem Zerubbábellel, Júda királyi főjével végződik, aki visszatért a fogságból, hanem tovább folytatódik, az utána következő ötödik generációig, amelyik Hódavjából és bátyjaiból áll (3,19- 24). Így találkozunk még (3,22) Semajával, Sekanjá fiával, a Zerubbábel utáni harmadik generációból, aki - ha ugyanarról a személyről van szó - a Neh 3,29-ben Babilonból tér vissza. Könyvünk végül, történelmi eseményként írja le a babiloni fogságot, amelyik már egy távoli múlthoz tartozik