Az élet kenyerének morzsáiból

Mindennapi életünkben nem nagyon szeretjük a morzsákat. Ha pedig átvitt értelemben használjuk a szót, akkor is a könnyebb fajsúlyú dolgok ábrázolását értjük alatta. Ám hogy a könyv szerzője mégis ezt a címet adta írásai gyűjteményének, annak igei tartalma van! Elhangzott egyszer régen egy párbeszéd Tíruszban (Szíriában), éspedig az oda látogató Úr Jézus és egy asszony között (Márk 7,24-30), amelyben a morzsák említése nagy fordulatot hozott. Az asszony pogány volt, görög származású, szírófőniciai. Leánya meggyógyításáért (megszabadításáért) könyörgött, és amikor az Úr Jézus közölte vele, hogy a gyermekek (Izráel fiai) kenyerét nem jó az ebeknek (a pogányoknak) adni, kifejezte, hogy ő megelégszik a morzsákkal is. Az Úr látva az asszony alázatos hitét, megadta neki, amit kért, és a morzsa elég volt arra, hogy a leányát megszabadítsa. Morzsák... - lapozom a könyvet - szétszórtan, összerendezés, egymáshoz szerves illeszkedés nélkül hullajtott darabkák... - de a kenyér darabkái. És mert az Úr Jézus egyik kijelentése az volt, hogy: "Én vagyok az élet kenyere!" (János 6,35), ebben a könyvben is az élet kenyerének morzsáit találjuk. Ismertető: "Belelapozás".