A nagy titok

A szerző írja a könyvéről:
"Gyerekkoromban gyakran elmentem meglátogatni Metykó urat, nagyanyám nyolcvanéves asztalos barátját. Naphosszat üldögéltem a gyalupad mellett egy háromlábú széken, és szívtam magamba a faforgács melegségét és békét árasztó szagát. Azt hiszem, Metykó úr nagy hatást gyakorolt rám. Nem elég, hogy asztalos szerettem volna lenni, de mindig paprikás krumplit akartam enni, olyat, amilyet Metykó úr főzött magának a műhelyben, a forhant villanyrezsón. Nem lettem asztalos. Metykó úr emlékének csupán ezzel a könyvvel tiszteleghetek.
Mesteremberekről írtam, fazekasokról, favágókról, szénégetőkről, szegkovácsokról, suszterekről, üvegfúvókról, kőfaragókról, esztergályosokról, martinászokról: Metykó úrról és a többiekről. Róluk, akik az alaktalan anyagból formát és rendet teremtenek. Azt, hogy ez a könyv megszületett, nekik köszönhetem. Tőlük tudom, hogy csak a pontos, a teljességet ostromló munka adhat értelmet a végtelen idő mákszemnyi darabjának."