Kazán fia (Félpengős regények)

Barnak ​egész világa, születése után jó darab ideig, sötét barlang volt. Életének első napjai e széltől védett üregben folytak le, melynek boltozatát vihardöntötte fatörzsek alkották és ahol vak édes anyja, a Szürke Farkas, biztos menedéket talált kis kölykének. Ide látogatott el néha Kazán, a férj is, kinek szemei úgy csillogtak a barlang sötétjében, mint két sajátságos, zöldes fényű tűzgolyó. E szemekből tudta meg Bari, hogy édesanyján kívül még más is van a világon és a zöld fény keltette benne először a látás érzését. Tapintott, szimatolt, hallott, de a sötét barlangban sohasem látott még, mindaddig, amíg Kazán szemei néha meg nem jelentek. Eleinte félt tőlük, később csak izgatták, míg végre félelme és izgalma mindinkább növekvő kíváncsisággá fejlődött. Ha néha beléjük nézett és Kazán félrefordította a fejét, a két zöldes tűzgolyó eltűnt, máskor megint hirtelen és oly ijesztően villant meg a sötétben, hogy Bari reszketve húzódott közelebb anyjához és azután is mindig bizonyos félelmet érzett, valahányszor Kazán bejött.