Öt lótuszmag (Félpengős regények)

Ford.: Forbáth János - 1929 tavaszának csöndes estéjén Ming-Csa édesapja kertjében járkált. Éppen most jött haza az „Ezer Védszellem" templomából és kezében öt lótuszmagot tartott, amit a templom papjától kapott.
- Ezek a magok megőrzik szerelmesed életét - mondta a pap, mikor az öt lótuszmagot Ming Csa kezébe adta.
Ming Csa tehát elhatározta, hogy áhítatosan megőrli a magocskákat, bár mindezideig még nem volt szerelmese.
A Gyöngy-folyó, amit arannyal ötvözött az alkonyati nap, békésen folydogált a kert mellett. A levegőben cseresznyevirágok édes illata lengett. Nyugat felé Canton városa terült el, egyik-másik negyede uj épületek pompájában csillogva, de legnagyobb része roskatagon és évszázadok óta változatlanul.
Ming-Csa családja régibb volt, mint az öreg város legrégibb háza. A Brit szigetek egyetlen leányának ereiben sem folyt ősibb és nemesebb vér, még ha ősei hóditó Vilmossal jöttek is az országba. Mert kétezer évvel ezelőtt ugyanilyen kinai leány sétált a Gyöngyfolyó partján, öt parányi lótuszmaggal a kezében, mint Ming Csa ezen az estén. És ez a leány volt Ming Csa ősanyja.