normativitás - döntés - jogviszonyok és közhatalom

TARTALOM
ELŐSZÓ 11
A kezdet… 13
Szakjogtudományok – jogelmélet 16
I. TÁRSADALMI LÉT – TÖRTÉNETISÉG – ÉS A TÁRSADALMI
FORMÁCIÓK SZEKULÁRIS ELMÉLETE 23
1.1. Az ontológia és a szaktudományos ismereti szintek, a létrétegek,
a létszférák és a kategóriák 24
1.1.1. A lét, a létrétegek, a létszférák és a kategóriák viszonyáról 27
1.2. A társadalmi lét történetiségének alapvonásai 39
1.3. Irreverzibilis időfolyam és történetiség 44
1.4. Társadalmi formák és a történelem értékelésének rivális megoldásai 47
1.5. Társadalmi-gazdasági alakulat – termelési módok – társadalmi
integrációs formák 50
1.6. A formaelmélet, az államelmélet és a jogelmélet kapcsolata:
az államtípus (Á) – az államforma (K) és az államrend (E) viszonya 62
1.6.1. A jog genéziséről 65
1.6.2. A jogelmélet alapkategóriái: Jogtípus – Jogcsalád – Jogrend,
az Általános – a Különös és az Egyedi meghatározottság szintjén. 66
1.7. Az államfejlődési utak problémája 71
1.8. Az állam elhalásának kérdéséről 73
6 Tartalom
II. A JOG TÖRTÉNETISÉGÉNEK ELMÉLETI MAGYARÁZATAI –
VÁLTOZATOK 81
2.1. A történeti-jogi iskola fellépése Németországban 82
2.2. A történeti iskola hegeliánus kritikája 85
2.3. Lét és érték dualizmusának elvetése a hegeli objektív idealizmus alapján 87
2.4. H. S. Maine: a haladó és a stagnáló társadalmak hatása a jogfejlődésre 88
2.5. Jogelméleti gondolkodás a klasszikus marxizmusban 90
2.6. A mérsékelt pozitivizmus: H. L. A. Hart jogkoncepciója 94
III. A NORMATIVITÁS SZOCIOLÓGIKUMA
A társadalom normarendszerének differenciálódása 99
3.1. A jog a társadalmi normák összefüggésében – a jog normatív
oldalának helyi értéke 100
3.1.1. Életszituációk – magatartásformák és normativitás 102
3.1.2. A társadalmi norma és differenciálódása 103
3.1.3. A szokást jellemző tulajdonságok 105
3.1.4. A konvenció 106
3.1.5. A modern jog és formái 107
3.1.6. Kitekintés M. Weber és W. G. Sumner munkásságára 109
3.2. Az antropológia üzenete a szokások jogelméletének: A. Gehlen
tehermentesítési elmélete 111
3.3. Somló Bódog felfogásának összevetése a normakontinuum-elmélettel 114
IV. A POLITIKUM KONSTRUKCIÓJA 119
4.1. Módszertani előhang 120
4.2. A politikai megközelítő értékű megoldásai: pánpolitizáló és arisztokratikus
felfogás. (Problémafelvetés) 121
4.3. Carl Schmitt megoldása: kritikai átvilágítás és ellenvetések 123
4.4. Az állami és a társadalmi viszonya: Schmitt és Lukács 130
4.5. Uralomelmélet – politikai hatalom: a „politikum” és a „politikai” cselekvés 137
4.6. A statika nézőpontjának felváltása a dinamikával, a politizációs folyamat
jellemzése: kétirányú közvetítés a polgári társadalom, a politikai
társadalom és a politikai állam között 140
4.6.1. A közpolitika (policy) helye ebben a processzusban 147
4.6.2. A harc és az integráció újratermelődő attitűdjének szociális
meghatározottsága. 149
Tartalom 7
V. A JOG HELYE A TÁRSADALOM TOTALITÁSÁBAN ÉS
ÖNREFERENCIÁLIS RENDSZERSZERŰSÉGE 153
5.1. A jog létalapja – dialektikus filozófiai és komplex rendszerelméleti
megközelítésben 154
5.2. Az elvont azonosságfilozófiák álláspontja 154
5.3. A konkrét azonosság filozófiai-módszertani álláspontja. 160
5.4. Az önreproduktív-önépítő társadalmi lét és a jog létalapja 164
5.5. A jog létalapjának viszonya a jog önreferenciális rendszerszerűségéhez 170
5.5.1. A jogrendszer immanens, műveleti-jogértelmi zártsága és
társadalmi-történelmi környezetének nyitottsága 171
5.6. A jogi objektiváció tételezettsége: ember alkotta, tárgyspecifikus
kategóriái 182
5.6.1. Az okság szerepe a jogban 183
5.6.2. A finális determináció a jogban 186
5.6.3. Cél és érték viszonya a jogban 188
5.7. A jog tárgyspecifikus kategóriái: pozitivitás – érvényesség – jogrend –
törvényesség – alkotmányosság 192
5.7.1 A jog pozitivitása – amely a forma formalizált mozzanataiból ered 192
5.7.2. A jogi norma érvényessége 194
5.7.3. A jogrend: jelentése és változása ontológiai és hermeneutikai
perspektívában 201
5.7.4. A törvényesség 212
5.7.5. A jogbiztonság 215
5.7.6. Az Alkotmányosság jogelméleti kategóriája: a jogimmanens,
önreflexiós szint megemelése 217
5.8. A struktúra dinamizmusának következményei: a létmódok.
Norma – Döntés – Jogviszonyok és Impérium 222
VI. LEGALITÁS – LEGITIMITÁS, MORALITÁS. ALKOTMÁNYOZÓ
HATALOM ÉS ALKOTMÁNY. A JOGALKOTÁS JOGELMÉLETI
NÉZŐPONTBÓL: AZ ÁLTALÁNOS AKARAT KÉPZÉSE, TÍPUSAI 231
6.1. Legalitás és legitimitás újkori viszonya 232
6.1.1. Legalitás és moralitás: antinomikus viszony, teista
visszavezethetőség vagy „tertium datur”? 238
6.1.2. Alkotmányozó hatalom – alkotmány – alkotmányozás 243
6.2. A természetjog fogalmilag (M. Weber). Ontológiai, újratermelődő
és közvetítő státusza a társadalmi lét és a pozitív jog között 249
8 Tartalom
6.3. A jogszolgáltatás stádiumai: közvetítési folyamat a jog előtti
szakasz – a természetjog és a pozitív jog között 252
6.4. Jogalkotás jogelméleti nézőpontból: a minden egyes akaratától
az általános akaratig vezető út 261
6.4.1. A közérdek 261
6.4.2. A magánjogi, partikuláris-konfliktusrendező közérdek 263
6.4.3. Paradigmatikus változatok: J. J. Rousseau – G. W. F. Hegel –
R. Pound és a politikai piac (Public Choice és a közjavak természetes
monopóliuma) 265
6.5. Konklúziók – a közérdek szubsztantív fajtái 288
6.5.1. magánjogi, partikuláris-konfliktusrendező; 6.5.2. empirikus
közérdek; 6.5.3. generikus közérdek; 6.5.4. specifikus közérdekek:
a kollektív identitás fennmaradása és/vagy fejlesztése. Az érdekek
elismerése és priorizáló artikulálása 288
VII. JOGALKALMAZÁS – JOGÉRTELMEZÉS – JOGTALÁLÁS
ÉS BÍRÓ ALKOTTA JOG
Elméletek, teorémák, hipotézisek 291
7.1. A bírói szerepfelfogások 292
7.2. Paradigmák a jogalkalmazásban: fogalmi elemzések és jogesetek 298
7.2.1. Racionalista dogmatizmus versus az erkölcsi egyenértékűségek
pluralizmusa 298
7.2.2. A bíró „a törvény szavát kimondó száj” montesquieu-i
paradigmája: a mechanikus jogalkalmazás modellje vagy a polgári
törvényesség 18. századi követelménye? 305
7.2.3. A jogi szillogizmus logikai racionalizmusa – dogmatizmussal
és anélkül 306
7.2.4. A szkepticista relativizmus pszichológiai változata: a jogbiztonság
mint apapótlék (J. Frank) 313
7.2.5. Az egységes magyarázat paradigmája: C. Schmitt decizionizmusa 315
7.2.6. Az egységes magyarázat paradigmája: az esetnorma Wolfgang
Fikentschernél 323
7.2.7. A könnyű és a nehéz eset között differenciáló megközelítések – a
normálforma beiktatása 328
7.2.8. Jogi normák – jogtételek versus szabályok (rules) – egyéb
magatartásminták (principles; policy) összevetése 334
7.2.9. Kitekintés: a regulatív és a feladatnorma viszonya a reproduktív és
innovatív normához 341
Tartalom 9
7.3. Casus perplexus vagy joghézag? 343
7.3.1. Palmer vs. Riggs és a nehéz esetek alfajai 344
7.3.2. A joghézag mint olyan: szubjektív és objektív okai – fogalmi
síkon és jogesetekben 345
7.3.3. A normakollíziós problematika (bár több norma vagy dogmatikai
fogalom is releváns, mégsincs konkluzív törvényi megoldás az életbeli
esetre – mint a normálformánál) 349
7.3.4. Alapelvi bíráskodás, ab ovo mérlegelési jogkörben hozott döntés 357
7.3.5. Diszkrecionális döntés és méltányosság 361
VIII. JOGFEJLŐDÉS – AKTÍV ADAPTÁCIÓ A TÁRSADALMIGAZDASÁGI KIHÍVÁSOKRA: JOGALKOTÁS A MAKROSZINT
POLITIKAI KÖZVETÍTETTSÉGÉVEL – ÉS A JOGGYAKORLAT
MIKROSZINTJÉN 363
8.1. Expozíció 364
8.2.1. Klasszikusok: Max Weber – a jog varázslat alóli felszabadítása 367
8.2.2. A jogfejlődés fő vonala és a jogi ideáltípusok 367
8.2.3. A jogi racionalitás jelentései 369
8.2.4. Az ideáltipikus megismerés problémái: az empirikus tények
teljességéhez és a fejlődéstörténeti rekonstrukcióhoz való viszonya. 371
8.2.5. Kritikai észrevételek: a precedensjog kontinentalizálódása és a
kontinentális (EU-) jog esetjogiasodási tendenciája 377
8.2.6. Materiális ellentendenciák és értékelésük a jogfejlődés formális
racionalizációjában 380
8.2.7. Weber-értékelés – túl kell lépni Webert (Maine, Pound, Eörsi felé) 383
8.3. Az adaptáció formái és eszközei 390
8.3.1. Jogmegkettőződés – jogi pluralizmus és a régi és új harca
a jogfejlődésben 397
8.3.2. Korszakváltásos adaptáció 399
8.3.3. A munkajog liberalizációja: fragmentált munkaerőpiac – flexibilis
munkaviszonyok („flexploitation”) 406
8.4. Adaptáció nélküli jogfejlődés: a jog egy hiperciklikusan konstituált magas
szelektivitású, autonóm szociális (kommunikatív) rendszer (Gunther Teubner) 409
8.5. A jog fejlettségének helyes jogi mértéke – a végső értékkritérium 414
ÖSSZESÍTETT IRODALOM 417