A rideg valóság

Homonnay Ottó: A rideg valóság című, nagyszerű, szemet nyitogató és mély gondolkodásba kényszerítő műve, sok, nagyon sok hazánkfiában a mély és egyes fejezeteiben talán helyénvaló felháborodást fog előidézni, de azt még ezen méltatlankodóknak is el kell ismerniük, hogy az írottak megkívánják, sőt magyar érdekből megkövetelik, hogy a messze múltban kezdjük meg kutakodásainkat, hogy felderítsük az okozatokat, amiért ilyen mélyre zuhantunk.

E könyv ismételt közzéadása azt a célt szolgálja, hogy kiváltson egy hevületlen, reális, minden előítélet nélküli nemzetérdekű útkeresés beindítását. Az elvétett útkereszteződésekről való visszafordulást, hogy ne a végleges szakadékba, hanem népünket és nemzetünket visszavezesse a túlélés és dicsősége megszerzéséhez.

Ezért javaslom e tanulmány összmondanivalójának az elbírálását, elfogadását, olyan alapon, hogy a könyvben írottak menyiben segítették magyarságunkat? Ha a felhozott vádak – legyenek azok bármilyen fájdalmasak is – nem segítették, sőt a bizonyságok szerint talán pusztították népünk fennmaradását, akkor merjük a kiállást elvállalni még akkor is, ha az népszerűtlen is. A nemzet érdekét kell szem előtt tartanunk mindenek előtt.

Úgy érzem, helyzetünk komolysága időszerűvé tette, hogy az utolsó pillanatban, feleszmélve a megtett hibás útra hívjuk fel a figyelmet, rázzuk le magunkról a mákonyt, amely elvette tisztánlátásunkat.

Alapvető hibánk az volt, hogy nemzetköziségen alapuló vallási nézettel, meggyőződéssel nem lehet összmagyarságban nemzetben gondolkodó és érző közösséget felvállaló, azért mindenre kész nemzetet örökre fenntartani. Hogy ez ezer éven át sikerült, ez csodával egyenlő. Ez népünk szívósságát mutatja. Mostani kicsinységünk pedig ennek az ezer évnek a vetülete.

A megfogyatkozott népszaporodás és az elhalálozás kritikus méretei azt a népi szokássá teendő nemzetmentő cselekményt szükségelteti, hogy ismertessük népünkkel e veszély fontosságát és fogadtassuk el, tegyük nemzetvédő dicső cselekménnyé azt a felhívást, mint NEMZETI HIVATÁST, hogy: ASSZONYNAK SZÜLNI DICSŐSÉG ÉS KÖTELESSÉG! Ez történjen a nemzetért. Hirdessük úton-útfélen, hogy amikor egy magyar nő az anyaság áldott állapotába kerül, a legszentebb isteni rendelkezés végrehajtója lesz. Ezért népünk tudatába kerüljön ismét, mint volt régen, hogy a boldog állapotosság „szentség” és ne a „terhes”, áldatlan megcsúfoltatás jelzőjét alkalmazzuk. Ez isteni végrehajtás beteljesülésére.

A kormány ha fenn akar maradni, az egyetlen mód neki erre, hogy mindenek előtt kiemelt helyen tartós családi támogatással segítse ennek megvalósítását. Nemzeti érdek szempontjából követelnie kell a hitelek későbbi időre való halasztását.

Az élet továbbvitelének szentségét megtagadni bűn, s a nemzeti túlélés legbiztosabb gyilkosa. Költőnk már régóta figyelmeztet arra, hogy “…az élet él és élni akar!” Ezt a szent kötelességet teljesíti az egész teremtés, s őseink ezért tartották boldog állapotnak a gyermekvárás idejét, a szülőasszony „Boldogasszony ágyában” hozta világra gyermekét. AZ ANYÁVÁ VÁLÁSNÁL NAGYOBB DICSŐSÉGE EGY NŐNEK NEM LEHET, S FIATALSÁGA TISZTA EREJÉT ENNEK A SZENT CÉLNAK A SZOLGÁLATÁBA KELL ÁLLÍTANIA.

A hazának, az országnak minden támogatását ők érdemlik, a jövőt váró, jövőt teremtő anyák nemcsak a családon belül, de a munkaadóknak, a kormánynak is erre kell a hangsúlyt fektetniük, s minden más cél csak másodlatos szerepet kaphat. Bármily nehéz körülmények között születik meg egy gyermek, emberi kifejlődéséhez az össztársadalomtól minden segítséget meg kell kapnia. Régi magyar közmondás, hogy „Ahol az Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá!” Ezt a magyar ősképet kell ismét meghonosítani hazánkban.
Botos László