Árvíz után, vízár előtt - Tanulmányok, esszék, kritikák (Dedikált példány!) - Dedikált

FÜLSZÖVEG
"...egy adott közösséghez való tartozás az egyén létérdeke is, csak egy csoporthoz tartozva őrizheti meg saját személyes identitását, csak így védheti ki az elidegenedés, a magány csapdáit. A közösség számukra pedig egyértelműen Kárpátalja, a kárpátaljai magyarság." (Egy sosem volt irodalom végnapjai?)
"Közel fél évszázad után, birodalmak és eszmék roncsain tapodva az árván maradt gyerekek és a hazugságban felnőtt unokák végre föltérdepelhettek és beleüvölthették a világ pókerarcába fájdalmukat, mindazt, amit elkövetett ellenük az idő s amit eltűrt közönyös mostohájuk: Európa." (A regény ígérete)
"(S. Benedek) irodalomtörténeti, művelődéstörténeti adatokat, jeleneteket villant fel, amiből nemcsak az derül ki, hogy mi minden van a fejében vagy a céduláin, hanem az is, hogyan tudja mindezt három oldalon hatásosan villogó mozgóképsorba tenni.... Közben egy pillanatra sem érezzük úgy hogy S. Benedek András a tudását fitogtatja, vagy felesleges bőséggel zúdítja ránk ismereteit. Magától értetődő természetességgel kötődnek-kapcsolódnak össze helyek, események, emlékek, történetek. Vagyis pontosan az történik, ami S. Benedek Andrásnak feltett szándéka: Itt van előttünk, teljes pompájában és nyomorúságában mindaz, amit egy kicsit elnagyolva, egy tájegység hagyományának lehet mondani."
(Lator László a szerző előző, a megmaradás esélyei című kötetéről)