"Hazájának, Nemzetének hű fiaként" - Mentesítési kérelmek 1944-ből

Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Hűséggel kiszolgált és becsülettel élt öreg katona vagyok. A fennálló törvények és rendeletek szerint továbbra is viselhetem elért rendfokozatomat. Háborús múltam, illetve kitüntetéseim révén, egyébként pedig keresztény családomra való tekintettel "kivételezett" vagyok. És mégis, most ezt a mentesítő okiratot is kérem. Kevésbé a magam céljaira / mint ahogy a Nemzetvédelmi Keresztet sem a magam személye kitüntetésére szerettem volna elnyerni/, de gyermekeim számára. Örökségképpen. Hadd tudják és lássák magas helyről is igazolt formában, hogy apjuk élete lezárultáig mindig és mindenütt hűen teljesítette kötelességét: háromszor vérzett a becsület mezején, szibériai börtönben sínylett, halálra ítélte őt a bolseviki forradalom, hű maradt katonaesküjében tett fogadalmához a kommunizmus idején is és bujdosva állt ellen egy megszálló ellenség elfogató parancsának. Vagyis: becsülettel élt és Hazájának, Nemzetének hű fiaként száll majdan sírba.

Friedrich J.I. Alfréd
vezérőrnagy
Budapest

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában bukkantam rá erre a máig feltáratlan, páratlanul gazdag és megrázó forrásanyagra. 587 olyan beadványra, amelyekben benyújtóik - mélyen átérzett magyarságukra, hazafias tetteikre, a Kommün idején tanúsított bátorságukra hivatkozva - mentesítésüket kérik a zsidótörvények hatálya alól. A Kommünt és Trianont követő idők magyar és magyar zsidó sorsközössége, megannyi szenvedése, megpróbáltatása, büszkeségre érdemes teljesítménye, hétköznapi emberek harca, bátorsága, ügyessége, hősiessége, üldöztetése, sikere és kudarca tárul fel ezekben a felkavaró élettörténetekben. A kérelmezők elbeszéléseiben feltűnnek ismert történelmi szereplők, Széchenyi István unokája, gróf Széchenyi Bálint, Herczeg Ferenc, Wekerle Sándor és mások. Megelevenednek a történelemből ismert epizódok, Tisza István meggyilkolása vagy a vörös terror és vezéreinek tombolása az Országház termeiben - a hétköznapi ember szemüvegén, egy-egy konkrét esemény vagy élettörténet prizmáján keresztül.