Na, gyere ide, édes fiam...

Mint azt mindannyian tudjuk, az életben vannak igazságtalanságok. A fokozatok különbözőek. Pl.: a Pufi ugye engem feleltetett bioszból, amikor a Klébernek még csak két jegye volt. Ez a kisebb igazságtalanság kategóriájába tartozik. Eleredt az eső, amikor a Vakarccsal megépítettük életünk első sátrát, ez már sokkal nagyobb igazságtalanság, mert megzavarta a felhőtlen nyaralást, ugyanis az eső mégiscsak a felhőből jő... Azonban az élet legnagyobb igazságtalanságai közé az tartozik, hogy én vagyok a ketteske, így a nyár vége felé, amikor vészesen közeleg az iskolakezdés. Ebben az a legfőbb sajnos, hogy a hármaska az ablak mellett van, és ki tudja dugni a fejét, s bámulhat, amikor az égen a madarak repkednek a szabadság csalóka látszatát keltve, mert én itten be vagyok zárva egy középső ágyba. Ráadásul az egyeske az ajtó mellett fekszik, és amikor a Jutka nővér bejön, akkor mindig látja, hogy mit visel a köpeny alatt (sokszor semmit), mert a kintről jövő fény átvilágítja. Az egyeske eredetileg én voltam, de amikor elvittek röntgenre az eredeti ketteske átköltözött az eredeti ágyamra, így belőle lett az egyeske, és én lettem a ketteske, mert az új egyeske azt mondta, hogy nem érdemlem meg a jó helyet, mert sose nézem meg a Jutka nővér bugyiját, amikor lehajol, hogy megigazítsa a lepedőt a hármaska ágyán, és különben is ő az idősebb. El tudnék képzelni jobb nyári foglalkozást is, mint a kórházi ágyat nyomni. Ha valaki azt hiszi, hogy jószántamból vagyok itt, akkor az téved. Hármat lehet találni, hogy ki miatt? Oké, nyerni tetszettek! A Liszkai miatt, naná, hogy ő a hunyó. Viszont, mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Kiderült, hogy kik a barátaim. Vegyük sorba, hogy ki látogatott meg. Kinek hiányzom, miközben odakinn rekken a hőség, süt a nap, csalogat a Balcsi, bicajozni lehet a természetben meg a bringautakon, és kapálni a Vakarcs nagypapájánál a végtelen kukoricasorokat, mert a terméktőzsdét el kell látni áruval...