Oroszország, Magyarország, Litvánia és a kelet-poroszországi csata

Az ifjú Hans Heinz Rehfeldt 18 évesen legénységi állományú gránátosként (közlegény) került a keleti frontra 1941. novemberében az elit Großdeutschland gyalogezred önkénteseként, hogy egy 8 cm-es aknavető kezelőjeként azonnal a Taifun hadművelet harcaiban találja magát Moszkvától délre, Tula térségében.

Naplója második része ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért: 1943. augusztus 11-én az Ahtyirka körüli védelmi harcokban. Októberben 21 napos eltávozást kap, amit otthon tölt Hagenben, majd november közepétől ismét az ukrajnai arcvonalszakaszon küzd. 1944 májusában már szakaszparancsnok régi egységénél, és a Romániában, majd Kelet-Poroszországban és Litvániában zajló súlyos védelmi csaták részese.

Miután 1944 végén hajón Memelből Königsbergbe szállították, 1944/45 telén részt vett a Kelet-Poroszországért vívott ütközetekben. Folyamatosan ki volt téve az orosz bombázók és vadászrepülők támadásainak, és súlyosan megsebesült a lábában, egy orosz önkéntes és egy lóvontatású jármű segítségével sikerült Balgáról Rosenbergbe jutnia.

Tengeren Pillau-n keresztül Swinoujscie-be, majd vonattal Schwerinbe utazott. A közelgő orosz bebörtönzés elől nyugatra menekülve 1945. május 3-án amerikai fogságba esett, majd 1945 júliusában szabadult.

A közel 200, a szerző által kézzel rajzolt térképpel és fényképpel illusztrált lenyűgöző és megdöbbentő történet egy olyan ember eltökéltségéről és szellemi erejéről tanúskodik, aki folyton visszatér a közeli halálból.