A Garamszentbenedeki úrkoporsó

Részlet a könyvből:

"A garamszentbenedeki bencés apátság 15. száazdból származó úrkoporsója középkori művészetünk féltve őrzött kincse. Díszítő faragásaival és szobraival merészen magasba törő, késő gótikus kápolnát idéz szemünk elé. A korabeli faszorbrászat e pompás remekműve két részből áll. Alsó része a kerekeken mozgatható sírláda, amelyet élénken színezett domborművek díszítenek. E domborműveket négyzetes keretekben helyezték el, ezeket piros, kék aranyszínű sávok övezik. A sírládát hasonló színezésű, gazdagon profilozott, merészen előreguró párkányzat zárja le. E felett karcsú oszlopkötegeken nyugvó nyitott architektúra emelkedik, amit fiálékkal és keresztrózsákkal díszített, meredek vonalú, ugyancsak aranyozott, mustrás sátortető koronáz. Az oszlopkötegek külső oszlopait a térben kissé előreugró, dinamikusan ívelő, mérművekkel díszített szamárhátívek kapcsolják össze. A karcsú formák könnyed játkosságát az ívek csúcsából kinövő, egymást ívben metsző fiálék fokozzák.
Az úrkoporsó 1872-ig eredeti helyén, a garamszentbenedeki gótikus templomban töltötte be rendeltetését. Az évszázadok folyamán azonban igen megrongálódött, és a 19. század utolsó nagyedében már használaton kívül volt. Simor János esztergomi érsek - akinek egyházmegyéjéhez tartozott Garamszentbenedek - építésze, Lippert József tanácsára az úrkoporsót 1872-ben Bécsbe vitette. A reneszánsz kori elődeit követő érsek ugyanis különös gondot fordított a régebbi korok építkező- és iparművészeti emlékeinek gyűjtésére és a műemlékek, műtárgyak restaurálására. Így az úrkoporsót a bécsi Johann Hutterer szobrász műhelyében restauráltatta. Itt a kor műemlék-helyreállítási elveinek megfelelően kiegészítették a megrongálódott és hiányzó részeket, bedeszkázták a gótikus architektúra oldalait, és átfestették, újra aranyozták az egész úrkoporsót. A megújított műremek ezután az esztergomi székesegyházba került, és ott 1945-ig eredei liturgikus rendeltetését költötte be. A második világháború okozta sérüléseit 1954-ben Németh Kálmán faszobrász állította helyre, és ettől kezdve mint műtárgyat az esztergomi Keresztény Múzeumban állították ki. Végül 1974-1979 között, a legjelesebb hazai festő- és szobrászrestaurátorok - Varga Dezső, a Képzőművészeti Főiskola tanárának vezetésével - a korszerű tudományos elvek alapján harmadszor fogtak hozzá megújításához. Eltávolították róla a 19. századi festést és kiegészítéseket, csupán az úrkoporsó homlokzatán lévő két, Hutterer által újonnan faragott apostolszobrot hagyták meg és azt, ami az eredeti színezésből, aranyozásból átvészelte a századok viszontagságait. Bár aranyozása és színei kissé fakóbbak, s a figurális ábrázolások csonkábbak, a 15. század, a késő gótika költői világát így hívebben sugározza. Ezért érdeklődéssel és fokozott figyelemmel fordulunk az esztergomi Keresztény Múzeumban 1979 húsvétja óta újra kiállított úrkoporsó felé."